Horváth Renáta - Forgatókönyvíró, Szövegíró - Utam Önmagam Felé - Riportsorozat

Felvezető: Jelen riportsorozatunkban azt keressük, hogyan képes valaki megtalálni a boldogságot a mindennapi életben.

 

Kérdés: Honnan indultál?

 

Válasz: Én egy nagyon céltudatos apa mellett nőttem fel vidéken, ő határozta meg otthon a családi értékrendet. A szüleimmel sosem beszélgettünk párkapcsolatról, családalapításról, sokkal inkább a tanulás, az egzisztenciateremtés volt a téma. Így míg sok fiatal lány esküvőről álmodozik, én azon gondolkodtam, hogyan tudnék minél előbb sok pénzt keresni. Nyaranta már a középiskola mellett is dolgoztam, és amikor felköltöztem Budapestre a főiskola miatt, séta közben belestem az irodaépületek ablakaim és arra vágytam, hogy egy nap én is kiskosztümben járhassak fontos meetingekre. A mi családunkban tehát nem az volt az elsődleges érték, hogy találd meg azt a férfit, aki méltó hozzád, hogy találd meg a saját boldogságod, szülj gyerekeket, inkább egy fiús attitűdöt hoztam a szülői házból, ami arra sarkalt, hogy karriert építsek. Így már egész fiatalon – szülői segítséggel ugyan - saját lakással és autóval rendelkeztem. Visszaemlékezve, gyerekként volt olyan időszakom, amikor annyira fiúsan is néztem ki – rövid hajam volt, és sosem vettem fel szoknyát – hogy egyszer a táborban a takarítónő kizavart a női mosdóból, ami visszagondolva azért elég vicces.

 

Kérdés: Hogyan folytatódott az életutad?

 

Válasz: Az érettségi után először elmentem Pécsre a bölcsészkarra, majd elvégeztem a Külker Főiskolát reklám és marketingkommunikáció szakon, amit egy hollandiai üzleti másoddiplomás képzéssel egészítettem ki. Mivel nyelveket beszéltem, kézenfekvő volt, hogy multiknál, reklámügynökségeknél kezdjek el dolgozni. Ekkortájt azt gondoltam, az vezet a sikerhez, ha ott megfelelek, és elég ügyes is voltam, hamar előléptettek, ismert márkák nemzetközi reklámkampányait koordinálhattam sokszor estékbe nyúlóan. Egy dolog viszont kimaradt: nem voltam boldog. Se a párkapcsolataimban, sem a szakmámban nem éreztem azt, hogy rendben vagyok. Tudtam, hogy változtatnom kell.

 

Kérdés: Honnan jött a szövegírás?

 

Mivel gyerekkorom óta grafomán voltam, naplót vezettem, verseket, könyv kezdeményeket hoztam létre, ünnepi beszédeket írtam a suliban, rájöttem, hogy írással szeretnék foglalkozni. Rövidesen szembe is jött egy újsághirdetés, amiben egy ismert tévésorozat írókat keresett. Jelentkeztem, és mivel a bemutatkozásom jól sikerült, egy reggel arra ébredtem, hogy az ország egyik legnézettebb szappanoperájának írócsapatában dolgozom. Ekkor kezdtem először azt érezni, hogy végre a helyemen vagyok.

Sok éven át, két sikeres sorozatban is dolgozhattam.

 

Kérdés: És aztán mi történt?

 

Válasz: Megismerkedtem a későbbi férjemmel, aki kapott egy munkalehetőséget Németországban és én vele tartottam.

 

Kérdés: Mindent itthon hagytál?

 

Válasz: Igen. A párkapcsolatomban végre boldog voltam, de a munka területén megint nem találtam a helyem. Egy bajor kisvárosba költöztünk, ahol többnyire ipari tevékenységgel foglalkozó cégek voltak, és a nyelvtudásom sem volt tökéletes. Végül beszerzési és logisztikai területen találtam munkát, és ismét az került előtérbe, hogy bár igazából nem szeretem, amit csinálok, de legalább jól keresek. Bele is rázódtam, Münchenben még egy szakmai tanfolyamot is elvégeztem, és már mintha kezdtem volna kiteljesedni, de valahogy mégsem klappolt minden. Ez a német lét, hogy nem fejezhetem ki magam az anyanyelvemen, hogy idegen vagyok, hogy otthon maradtak a barátaim, a megszokott tevékenységeim, valahogy homok volt a gépezetben. Mindeközben szerettünk volna gyereket is, de az, hogy nem a saját közegemben éltem, illetve, hogy a férjem a munkája kapcsán folyton utazott és keveset tudott velem lenni, a családalapítást teljesen háttérbe szorította.

 

Kérdés: Mi mozdított ki ebből titeket?

 

Válasz: Még hátra volt az igazi mélypont, mert ha az ember nincs jól, elkezdenek jönni a betegségek. Először egy pajzsmirigy betegség jelent meg nálam, aztán egy autoimmun vérzékenység, majd – mivel közben már negyven felett jártam - kétszer egymás után elvetéltem. Ekkor már nagyon azt éreztem, hogy nem a megfelelő irányba megy az életünk. Végül leültünk beszélgetni a párommal, és úgy döntöttünk, hazajövünk.

 

Kérdés: És ettől helyrejöttek a dolgok?

 

Válasz: Nem egyből. Eleinte itthon azt hittem az majd jó lesz, ha a logisztikai területet folytatom tovább, de persze nem vált be. Ekkor az autoimmun betegségemmel már olyan szintre jutottam, hogy a hematológiára jártam infúziós szteroidos kezelésekre.  Eljutottam a mélypontra.

Ekkor kezdtek jönni a valódi felismerések. Felmondtam a munkahelyemen, és elkezdtem felépíteni a saját vállalkozásom. Belekezdtem egy nagyon szigorú diétába, elkezdtem sportolni, és közben kerestem azokat a módszereket és embereket, akik inspiráltak és segítettek továbblépni. Szerencsére ma már évek óta tünetmentes vagyok, boldog és elégedett életet élek, de ebben nagyon sok önmunka volt.

 

Kérdés: Mit csináltál a diétán és a sporton kívül másképp?

 

Elkezdtem tudatosabb lenni, lecsendíteni az elmém, elengedni az állandó lelkifurdalást, hogy nem igazi nő az, aki nem szül. Azt, hogy a korom miatt vélhetően nem lesz gyerekünk sokáig tartott feldolgozni, de a férjem szeretetteli hozzáállása óriási támogatást jelentett. Elkezdtem tudatosan elfogadni magamat a kudarcaimmal együtt. Ebben a jóga és a rendszeres meditáció is sokat segített. A saját belső korlátozó meggyőződéseimet is újraírtam. Konkrétam írtam egy listát, hogy milyen bántó, negatív gondolati sémák zúgnak a fejemben, és tudatosan átfordítottam ezeket pozitívra. Összeírtam az előnyös tulajdonságaimat és pozitív megerősítéseket csináltam. Közben lefogytam, sportosabb lettem, és ahogy egyre jobban megszerettem magam, a világ is elkezdett megváltozni körülöttem. Elkezdtem egyre sikeresebb lenni a munkámban is. Nagyszerű lehetőségek találtak meg. Végre elhittem, hogy lehetek boldog és elégedett, és ez csakis rajtam múlik. Megtanultam a jelenben élni és elsajátítottam a hálagondolkodást. Rájöttem, hogy amire az energiámat fókuszálom, az növekszik, így a nehézségek, betegségek helyett arra koncentráltam, ami örömet okoz. Elkezdtem hálát érezni a legkisebb dologért is, és egyre klassz dolgok kezdtek bejönni az életembe.

 

Kérdés: Miben láttad még a változást?

 

Amióta megtanultam elfogadni magam, és kiegyensúlyozottabb, derűsebb lettem, a házasságom sokkal boldogabb lett. Visszatértem a szövegíráshoz, és ma már csupa olyan munkám van, ami számomra örömet okoz. Nagyrészt itthonról dolgozom, így magam osztom be az időmet. Lett egy csodaszép kertes otthonunk, sokat utazunk, és nyaranta a hétvégeket a Balatonon töltjük. Eljárok meditációs és jógacsoportba, női körbe. Tudatosan odafigyelek a belső harmóniámra és az egészségemre. Nemrég a jóga és a bringázás mellett úszni is elkezdtem. És ma már nem tudom elképzelni, hogy olyan helyen dolgozzak, ami a saját személyiségemmel nincsen összhangban.