Felvezető: Jelen riportsorozatunkban azt keressük, hogyan képes valaki megtalálni a boldogságot a mindennapi életben.
Kérdés: Mik a legnagyobb örömök a szakmádban?
Válasz: Sokszor fordult elő, hogy vettünk fel diákokat. És mindig volt köztük egy-két nagyon ügyes. Ezeket a személyeket mikor tanítjuk, akkor látjuk azt, hogy hogyan nőnek fel. Sikeresek lesznek először nálunk, aztán meg később máshol is. Ez nagyon jó érzés. Most is van olyan kolléga, aki a saját területén nagyon ügyes fiatalember, most csodákat csinál már nálunk, és reméljük, hogy még sokáig velünk lesz, de ha továbbmegy, akkor is szurkolunk majd neki. Az ilyen emberek megtalálása egyébként a mi legfőbb feladatunk.
Kérdés: Mik a voltak a nehézségek?
Válasz: Volt nem is egy élethelyzet, ahol az aktuális kollégának szerettünk volna ott segíteni, ahol gondja volt. Például családi erőszak esetén. Az illetőnek el kellett menekülnie otthonról, és akkor mi beavatkoztunk. Volt más is, ahol az illető kórházba került és „alá kellet nyúlni”.
De aztán ezen esetek nem sültek el jól, mert mi hiába akarunk segíteni, ha arra nincsen megfelelő fogadókészség. Itt a mi tanulságunk annyi, hogy csak azt tudjuk támogatni, aki kéri és igényli. Meg kell várni ezt a pillanatot, ahol ez felmerül a másik oldalról. Mert amíg ez nincsen meg, addig csak növeljük a problémát.
Ez egyébként nagyon rossz érzés, mert érzékenyek vagyunk, és nem jó dolog azt nézni, hogy a másik ember szenved.
Kérdés: Hogyan fejleszted magad?
Válasz: Amellett, hogy sok üzleti tréningen vettem részt, olyanokon is voltam, mint stresszkezelés, vagy hogy figyeljünk oda a saját érzéseinkre is és ezt a dimenziót is vonjuk bele a döntéseinkbe. Mert egy ilyen döntés jobb lehet, mintha csak teljesen racionális alapokon vizsgálnánk a dolgokat.
Kérdés: Tudsz ezen utóbbira példát mondani?
Válasz: Mi nagyon sok állásinterjút végzünk. És főleg, ha értékesítői pozícióról van szó, az illető legalább azt megtanulta, hogy saját magát jól eladja. Egy értékesítőnél ez a belépő szint.
De egy interjún, viszonylag könnyű jó képet festeni önmagunkról egy órás beszélgetés alatt, aztán meg utólag jöhet a valóság, ami köszönőviszonyban sincs az előzményekkel.
És itt a belső benyomásra való odafigyelés segíthet ebben. Ezt nem én csináltam, de a legjobb módszer az, ha elmegy az értékesítési vezető ügyféllátogatásra - egy napra - a potenciális jelölttel. Vagy akár, ha az értékesítési vezető a jelölt, akkor őt viszi el a jövendő felettese egy ilyen alkalomra. Mert egy óráig bárki megjátszhatja magát. De egy napig, pláne egy zárt autóban ahonnét nem tud elmenekülni a másik, ez már nem fog menni. Itt már olyan sok a benyomás a jelöltről, a mentális és érzelmi világáról, hogy gyakorlatilag biztosra lehet menni.
Vagy ha elkezdek dolgozni valakivel, és a végére azt érzem, hogy elfáradok és nem feltöltődök, akkor is lehet valami gond a képletben. Mert egy jó emberrel - aki azt a feladatot végzi, ami az ő személyiségével harmóniában van - még a hétköznapi munka is lehet inspiráló és feltöltő. Nekünk az ilyen személyeket kell megtalálnunk. Ahol összhangban van a jelölt a vállalt pozícióval.
Kérdés: És egyébként, hogy lett belőled Fejvadász és cégvezető?
Válasz: Én nem születtem aranykanállal a számban, mindenért meg kellett dolgoznom. Egy hosszú tanulási folyamaton mentem át míg egy tizenöt fős céget tudtam vezetni. Ennek egyik alappilére, hogy saját magammal jóban legyek, mert míg magammal nem vagyok megfelelő viszonyban, addig másokkal sem fog ez megfelelően működni.
Hogy konkrétumot is mondjak, én tizenkilenc évesen bekerültem egy Bank ügyfélszolgálatára, ahol két műszakban dolgoztam. Én egy zárkózott gyerek voltam, de szerettem ügyfelekkel beszélgetni. Ez a környezet megfelelő volt a személyes fejlődésemhez.
Aztán átkerültem egy másik Bankba, ahol eleinte heten voltunk egy ügyfélszolgálaton, majd huszonnégy évesen már egy száz fős részlegnek voltam a vezetője. Ez egy jó karrierút volt.
A végefelé azonban már nagyobb szabadságra vágytam, így a megtakarításaimból vállalkozni kezdtem. Ezt a pénzt egy pár év alatt elégettem a további tanulási folyamatokban, sőt még tartozást is generáltam. Hiába volt egy ötven fős cégünk, de nem volt jó a koncepció.
Egyébként itt hitelközvetítéssel foglalkoztam. Aztán 2008 közepén már láttam, hogy baj lesz, így abbahagytam ezt a fajta tevékenységet és online marketinggel kezdtem foglalkozni, aminek keretein belül nagy értékű szolgáltatásokat közvetítettem cégeknek.
Emellett bonyolult CRM rendszereket szabtunk testre, így az informatikában is elmerültem.
Végül aztán azt gondoltam, hogy egyvalamire kell fókuszálnom inkább, és ez a fejvadászat lett. Ez sem volt egy könnyű út, ugye a Covid időszak ránk is hatással volt. De a veszteséges üzemmódot egy értékesítési tréner segítségével át tudtuk jelentősen fordítani pozitív oldalra.
Kérdés: Egy ilyen Coach hogyan tud segíteni?
Válasz: Én a B2B értékesítéshez korábban egyáltalán nem értettem, de Lippner Tamás olyan módszereket és szakmai tudást tudott adni, ami a segítségünkre volt. Amúgy sok trénernél jártam és mind nagyon jó volt, de Tamás volt az, akivel hatékonyan tudtunk haladni.
Kérdés: Még milyen trükk van a tarsolyodban?
Válasz: A világ az elmúlt húsz évben elég nagyot változott. A digitális technika, az okostelefonok és az információáradat el tud vinni rendesen. A figyelemnek az elvesztése az korunk rákfenéje. Az agyunk tisztítása egy fontos dolog, hogy ne egyszerre nyolc-tíz dolgon pörögjünk, hanem mondjuk egy erdőben sétálva az erdőre tudjunk figyelni. Fontos ezt megtanulni ahhoz, hogy akár a személyes életben is jól tudjuk érezni magunkat.
Comments