Felvezető: Jelen riportsorozatunkban azt keressük, hogy hogyan képes valaki megtalálni a boldogságot a mindennapi életben.
(Tamás évekig Értékesítési Menedzserként dolgozott egy nemzetközi multinál Magyarországon, aztán váltott.)
Kérdés: A sikeres Értékesítési Menedzseres figurából, hogyan lett Vitorlás és Síoktató?
Válasz: Sok összetevője volt annak, hogy én ezt meg tudtam, és meg akartam tenni. Az első és talán a legfontosabb, hogy nekem az életemben már volt egy megélt anyagi értelemben vett zuhanásom, tehát volt tapasztalatom abban, hogy milyen, amikor egyszer csak elzárják a pénzcsapot. Tudtam milyen, mikor egy nagyon magas bevételi forrásból, gyakorlatilag a nullára kerülök.
Sokan szerintem egy ilyen váltás kapcsán ezen nem tudnak túllendülni. Ez a félelem meggátolhat embereket a váltásban. Főleg mikor család is van. Nekem akkor se kutyám se macskám nem volt.
És volt konkrét kiváltó okom is. Egyrészt nagyon azt éreztem, hogy az értékesítés – amit jó, hogy megtanultam, mert most is profitálok belőle –, nem az én cipőm volt. Nincsen baj evvel a munkakörrel, de valamiért nem nekem volt való. Főleg abban a formában ahogyan ez zajlott. A hatalmas teljesítménykényszer, ahol két helyről „lőttek rám” – ugye volt egy Magyar, és volt egy nemzetközi főnököm is – mindkettő másért szorongatott. Az egyik az árazás kapcsán, a másik az értékesítési darabszám miatt és mindkét kívánalomnak megfelelni nehéz volt.
Biztosan van olyan személy, aki egy hasonló helyzetet lazábban tud kezelni, az nyilván megbirkózik egy ilyen feladattal. Én túl lelkis voltam ehhez.
Ezen felül volt egy lakáshitelem is, és amikor anno jött a kiugrási lehetőség a végtörlesztéssel, akkor én meg is lovagoltam ezt. Így mindent kifizetve – mert volt valamennyi pénzem – el tudtam kezdeni egy teljesen új életet.
De ez után a váltás után is megesett, hogy számolgattam a forintjaimat, hogy ha két paradicsomot még megveszek, akkor vonatjegyre már nem lesz pénzem.
Annyira kerestem önmagam és a boldogságot, hogy mindez nem érdekelt. Tudtam, hogy mindezt egy életforma váltással tudom végrehajtani.
Előtte száz kiló voltam, sok volt rajtam a zsír, szorongtam és nem éltem teljes életet.
Kérdés: És akkor hogyan léptél tovább?
Válasz: Volt egy éles kiváltó ok is, ahol meghoztam véglegesen ezt a döntésemet. Mégpedig ez úgy történt, hogy egy besokallási hullám után kivettem három szabadnapot. Csináltam egy hosszú hétvégét. És elmentem a Dunán egyedül körbeevezni a Szentendrei szigetet. Sátor volt nálam, hálózsák, háromszáz forint, szalonna, kenyér meg ilyenek.
Három nap alatt megkerültem. Ugye akkor nagyon tele volt a fejem, elegem volt már az előzményektől és ezen pörgettem magam. Két napi evezés után – ami felfele történt – már igencsak kimerültem az egyébként gyönyörű tájon. Eldobtam az evezőt a partnál, hátradőltem az ülésben, felnéztem a repkedő sirályokra, és azt mondtam: Én nem tudok visszamenni az irodába többé. Nekem ezt kell csinálnom. Kinn a szabadban, a természetben. Ennyi.
Nem tudtam pontosan, hogy mivel fogok foglalkozni. Annyi hátterem még volt, hogy egy pár éve felkértek, hogy egy vitorláshajón legyek kormányos, mert én már gyerekkorom óta vitorláztam – illetve versenyekre is jártam.
Ezt elfogadtam végül, ahonnét jött is a megerősítés, hogy van mit keresnem ezen a területen. Így kézenfekvő lett, hogy vitorlázás a jövő. Aztán 2012 tavaszán lejöttem Balatonföldvárra és onnan már jöttek a lépések.
Egyébként meg kellett tanulnom a nagy állandó pörgés után, hogy legyenek üres járataim is. Sokáig küzdöttem evvel. Hónapokig, fél évig tartott, míg lenyugodtam.
Találtam egy klubbot, ahol elkezdtem dolgozni, végül pedig önállóan kezdtem szervezni a vitorlás gyerektáborokat. Olyan jól ment a közös hang megtalálása az emberekkel, hogy a végén a környéken mindenki velem akart vitorlázni. A felnőttek is.
Kérdés: És mi volt ennek az oka?
Válasz: Van bennem egy mély szenvedély a vitorlázás iránt. És ez ragadós. Meg odatettem magam. Az öt napos gyerektáborban a nulláról felhoztam a gyerekeket úgy, hogy az ötödik napon már széllel szemben tudtak menni. Versenyt tudtam nekik rendezni. A motivációm itt az, hogy átadjam a tudásomat.
Kérdés: Télen mivel foglalkozol?
Válasz: Kerestem a lehetőségeket. A felnőttoktatás kapcsán megismerkedtem valakivel, akinek síiskolája volt és Ő megkérdezte, hogy nincs e kedvem csatlakozni a csapathoz, mert nagyon jól oktatok. Igaz nem volt oktatói tapasztalatom, csak hobbi szintű, de nem ez volt a szempont. Így a téli munka is megoldódott. Betanítottak a feladatra.
Aztán ahogy kezdtem lelkileg rendbejönni, lett végül két gyermekem is, akiket nagyon szeretek. A legfontosabb feladatomnak most az önmagamon való munkát tartom, hogy a személyiségemen dolgozzak.
Zsigmond Tamás
Yorumlar