Search Results

Felvezető: Jelen riportsorozatunkban azt keressük, hogyan képes valaki megtalálni a boldogságot a mindennapi életben. Kérdés: Honnan jött ez a nagy fitnesz őrület nálad? Válasz: Már kisgyerekkoromtól edzettem, atletizáltam, táncoltam és mindig versenyre járattak. Ez a nagy rajongás és fitnesz-életszemlélet azonban úgy 2014-ben kezdődött igazán, de 16-ra érett meg annyira, hogy felálltam a színpadra, mint bikini fitnesz versenyző. Előtte viszont már kitanultam az edzőiskolában, hogy mi az az alázat, a következetesség, és a céltudatosság, amire szükség volt ahhoz, hogy elérjem a számomra megfelelő eredményeket. Imádtam ezt a megtervezett életet, hogy vasárnap leültem és kitaláltam a következő hetem, vagy akár az elkövetkező öt évemet. Mindig megterveztem, hogy mi szeretnék lenni. Ezt leírtam, egy füzetbe. Ám van mikor változtatok rajta - most is újraírtam egy részt benne. Bár azt is vallom, hogy amiben vagyok, akik körülvesznek, az jelentősen hat rám, ezért mindig is törekedtem arra, hogy egy jó csapat legyen körülöttem. Olyan emberek, akik emelnek. Engem mindig is motivált az, ha láttam már, hogy valaki elérte azt, amit szeretnék én is megvalósítani. Kérdés: Akkor mentálisan is tudatosan készültél? Válasz: 16-ban elkezdtem hallgatni Brian Tracy Főnix Szeminárium-át, aminek hatására még céltudatosabb lettem. Amúgy egy kicsit szerencsétlenebbnek éreztem magamat a genetikám miatt, a színpadi formám megteremtésében nagyon sok munkám volt. Az évek alatt viszont kikristályosodott a számomra, hogy abban a témában, amelyben előre akartam lépni az étkezés-edzés-hiedelmek hármasban kell gondolkodni. És ebből a hiedelem lehet a legfontosabb. Ha abban hiszek, hogy képes vagyok a vágyaimat megteremteni, akkor nagyobb eséllyel fog menni, mintha nem hiszek benne. Kérdés: Milyen helyezetet értél el a versenyeken? Válasz: Itthon többször is első lettem, aztán kijutottam a világbajnokságra is a kategóriámon belül 16-ban Dominikába, ahol harminckét lány közül a tizedik lettem, ami szép eredménynek számított, pláne úgy, hogy lázasan álltam fel a színpadra. Elértem a magyar bajnoki címet is, majd Európa bajnokság következett, ahol a hatodik lettem. Kérdés: Negatívumot tudnál mondani? Válasz: Sok nélkülözéssel járt ez az egész, többek közt elvesztettem a barátaimat is, akik sajnos lemorzsolódtak. Pont azok, akik a szívemhez közel voltak, azok nem tudták elismerni azt, amit csinálok. Meg ebből sajnos itthon nem lehetett megélni még az eredményekkel sem, amiket felmutattam. Kérdés: Mik voltak a hátrányai ennek az egész sportágnak? Válasz: Akkor mikor én voltam ebben a fitneszben még nem volt benne akkora szaktudás, mint manapság. Az volt, hogy egyél csirkét salátával, meg szedjél vízhajtót, aztán meg állj ki a színpadra. Most már más fajta diétával megy ez a dolog, esznek normálisan a versenyzők és nem sanyargatják magukat. Nem lesz senkinek pajzsmirigyproblémája, meg minden féle működési zavara, betegsége. Nekem még voltak evvel problémáim, amikből aztán helyre kellett jönnöm. Aki mindezt most csinálja, annak könnyebb és egészségesebb útja lehet. Kérdés: Mik az öt éves célkitűzések? Válasz: Mivel lassan huszonkilenc leszek, bele kell gondolnom a családalapításba. Minimum két gyermeket szeretnék, meg egy jó férjet. De ehhez másvalaki is kell. Nyilván én tervezek, de Ember tervez, Isten végez alapon megy ez a dolog. Annakidején leterveztem a profi versenyzői létet is - mert profi szerettem volna lenni - de addig sajnos nem jutottam el. A családalapítás kapcsán félek egy kicsit, hogy elvesztem az alakom, meg nehéz még elfogadnom, hogy anyuka leszek. A fitneszezés után egyébként két multinál is elhelyezkedtem, majd volt saját fuvarozócégem valakivel: egy vontatóval, meg pótkocsival, aztán most meg videótartalmak készítésével foglalkozom. Olyan ez, mint az influenszerkedés, csak nem én osztom meg a tartalmakat a saját felületemen, hanem mindezt cégeknek készítem el a termékeikről vagy a szolgáltatásaikról. Most tervezek egy kurzust is indítani, ahol ezt tudnám tanítani - ez a tanítás dolog valahogy bennem van. Illetve digitális termékekkel kapcsolatosan szeretnék egy nagyobb céget felépíteni. Kérdés: Akkor majd beszélünk öt év múlva, hogy mi sikerült..! 😊 Válasz: Rendben, megbeszéltük! 😊

Felvezető: Jelen riportsorozatunkban azt keressük, hogyan képes valaki megtalálni a boldogságot a mindennapi életben. Kérdés: Mik a legnagyobb örömök a szakmádban? Válasz: Sokszor fordult elő, hogy vettünk fel diákokat. És mindig volt köztük egy-két nagyon ügyes. Ezeket a személyeket mikor tanítjuk, akkor látjuk azt, hogy hogyan nőnek fel. Sikeresek lesznek először nálunk, aztán meg később máshol is. Ez nagyon jó érzés. Most is van olyan kolléga, aki a saját területén nagyon ügyes fiatalember, most csodákat csinál már nálunk, és reméljük, hogy még sokáig velünk lesz, de ha továbbmegy, akkor is szurkolunk majd neki. Az ilyen emberek megtalálása egyébként a mi legfőbb feladatunk. Kérdés: Mik a voltak a nehézségek? Válasz: Volt nem is egy élethelyzet, ahol az aktuális kollégának szerettünk volna ott segíteni, ahol gondja volt. Például családi erőszak esetén. Az illetőnek el kellett menekülnie otthonról, és akkor mi beavatkoztunk. Volt más is, ahol az illető kórházba került és „alá kellet nyúlni”. De aztán ezen esetek nem sültek el jól, mert mi hiába akarunk segíteni, ha arra nincsen megfelelő fogadókészség. Itt a mi tanulságunk annyi, hogy csak azt tudjuk támogatni, aki kéri és igényli. Meg kell várni ezt a pillanatot, ahol ez felmerül a másik oldalról. Mert amíg ez nincsen meg, addig csak növeljük a problémát. Ez egyébként nagyon rossz érzés, mert érzékenyek vagyunk, és nem jó dolog azt nézni, hogy a másik ember szenved. Kérdés: Hogyan fejleszted magad? Válasz: Amellett, hogy sok üzleti tréningen vettem részt, olyanokon is voltam, mint stresszkezelés, vagy hogy figyeljünk oda a saját érzéseinkre is és ezt a dimenziót is vonjuk bele a döntéseinkbe. Mert egy ilyen döntés jobb lehet, mintha csak teljesen racionális alapokon vizsgálnánk a dolgokat. Kérdés: Tudsz ezen utóbbira példát mondani? Válasz: Mi nagyon sok állásinterjút végzünk. És főleg, ha értékesítői pozícióról van szó, az illető legalább azt megtanulta, hogy saját magát jól eladja. Egy értékesítőnél ez a belépő szint. De egy interjún, viszonylag könnyű jó képet festeni önmagunkról egy órás beszélgetés alatt, aztán meg utólag jöhet a valóság, ami köszönőviszonyban sincs az előzményekkel. És itt a belső benyomásra való odafigyelés segíthet ebben. Ezt nem én csináltam, de a legjobb módszer az, ha elmegy az értékesítési vezető ügyféllátogatásra - egy napra - a potenciális jelölttel. Vagy akár, ha az értékesítési vezető a jelölt, akkor őt viszi el a jövendő felettese egy ilyen alkalomra. Mert egy óráig bárki megjátszhatja magát. De egy napig, pláne egy zárt autóban ahonnét nem tud elmenekülni a másik, ez már nem fog menni. Itt már olyan sok a benyomás a jelöltről, a mentális és érzelmi világáról, hogy gyakorlatilag biztosra lehet menni. Vagy ha elkezdek dolgozni valakivel, és a végére azt érzem, hogy elfáradok és nem feltöltődök, akkor is lehet valami gond a képletben. Mert egy jó emberrel - aki azt a feladatot végzi, ami az ő személyiségével harmóniában van - még a hétköznapi munka is lehet inspiráló és feltöltő. Nekünk az ilyen személyeket kell megtalálnunk. Ahol összhangban van a jelölt a vállalt pozícióval. Kérdés: És egyébként, hogy lett belőled Fejvadász és cégvezető? Válasz: Én nem születtem aranykanállal a számban, mindenért meg kellett dolgoznom. Egy hosszú tanulási folyamaton mentem át míg egy tizenöt fős céget tudtam vezetni. Ennek egyik alappilére, hogy saját magammal jóban legyek, mert míg magammal nem vagyok megfelelő viszonyban, addig másokkal sem fog ez megfelelően működni. Hogy konkrétumot is mondjak, én tizenkilenc évesen bekerültem egy Bank ügyfélszolgálatára, ahol két műszakban dolgoztam. Én egy zárkózott gyerek voltam, de szerettem ügyfelekkel beszélgetni. Ez a környezet megfelelő volt a személyes fejlődésemhez. Aztán átkerültem egy másik Bankba, ahol eleinte heten voltunk egy ügyfélszolgálaton, majd huszonnégy évesen már egy száz fős részlegnek voltam a vezetője. Ez egy jó karrierút volt. A végefelé azonban már nagyobb szabadságra vágytam, így a megtakarításaimból vállalkozni kezdtem. Ezt a pénzt egy pár év alatt elégettem a további tanulási folyamatokban, sőt még tartozást is generáltam. Hiába volt egy ötven fős cégünk, de nem volt jó a koncepció. Egyébként itt hitelközvetítéssel foglalkoztam. Aztán 2008 közepén már láttam, hogy baj lesz, így abbahagytam ezt a fajta tevékenységet és online marketinggel kezdtem foglalkozni, aminek keretein belül nagy értékű szolgáltatásokat közvetítettem cégeknek. Emellett bonyolult CRM rendszereket szabtunk testre, így az informatikában is elmerültem. Végül aztán azt gondoltam, hogy egyvalamire kell fókuszálnom inkább, és ez a fejvadászat lett. Ez sem volt egy könnyű út, ugye a Covid időszak ránk is hatással volt. De a veszteséges üzemmódot egy értékesítési tréner segítségével át tudtuk jelentősen fordítani pozitív oldalra. Kérdés: Egy ilyen Coach hogyan tud segíteni? Válasz: Én a B2B értékesítéshez korábban egyáltalán nem értettem, de Lippner Tamás olyan módszereket és szakmai tudást tudott adni, ami a segítségünkre volt. Amúgy sok trénernél jártam és mind nagyon jó volt, de Tamás volt az, akivel hatékonyan tudtunk haladni. Kérdés: Még milyen trükk van a tarsolyodban? Válasz: A világ az elmúlt húsz évben elég nagyot változott. A digitális technika, az okostelefonok és az információáradat el tud vinni rendesen. A figyelemnek az elvesztése az korunk rákfenéje. Az agyunk tisztítása egy fontos dolog, hogy ne egyszerre nyolc-tíz dolgon pörögjünk, hanem mondjuk egy erdőben sétálva az erdőre tudjunk figyelni. Fontos ezt megtanulni ahhoz, hogy akár a személyes életben is jól tudjuk érezni magunkat. https://ijob.hu/

Felvezető: Jelen riportsorozatunkban azt keressük, hogyan képes valaki megtalálni a boldogságot a mindennapi életben. Kérdés: Honnan indultál? Válasz: Én egy nagyon céltudatos apa mellett nőttem fel vidéken, ő határozta meg otthon a családi értékrendet. A szüleimmel sosem beszélgettünk párkapcsolatról, családalapításról, sokkal inkább a tanulás, az egzisztenciateremtés volt a téma. Így míg sok fiatal lány esküvőről álmodozik, én azon gondolkodtam, hogyan tudnék minél előbb sok pénzt keresni. Nyaranta már a középiskola mellett is dolgoztam, és amikor felköltöztem Budapestre a főiskola miatt, séta közben belestem az irodaépületek ablakaim és arra vágytam, hogy egy nap én is kiskosztümben járhassak fontos meetingekre. A mi családunkban tehát nem az volt az elsődleges érték, hogy találd meg azt a férfit, aki méltó hozzád, hogy találd meg a saját boldogságod, szülj gyerekeket, inkább egy fiús attitűdöt hoztam a szülői házból, ami arra sarkalt, hogy karriert építsek. Így már egész fiatalon – szülői segítséggel ugyan - saját lakással és autóval rendelkeztem. Visszaemlékezve, gyerekként volt olyan időszakom, amikor annyira fiúsan is néztem ki – rövid hajam volt, és sosem vettem fel szoknyát – hogy egyszer a táborban a takarítónő kizavart a női mosdóból, ami visszagondolva azért elég vicces. Kérdés: Hogyan folytatódott az életutad? Válasz: Az érettségi után először elmentem Pécsre a bölcsészkarra, majd elvégeztem a Külker Főiskolát reklám és marketingkommunikáció szakon, amit egy hollandiai üzleti másoddiplomás képzéssel egészítettem ki. Mivel nyelveket beszéltem, kézenfekvő volt, hogy multiknál, reklámügynökségeknél kezdjek el dolgozni. Ekkortájt azt gondoltam, az vezet a sikerhez, ha ott megfelelek, és elég ügyes is voltam, hamar előléptettek, ismert márkák nemzetközi reklámkampányait koordinálhattam sokszor estékbe nyúlóan. Egy dolog viszont kimaradt: nem voltam boldog. Se a párkapcsolataimban, sem a szakmámban nem éreztem azt, hogy rendben vagyok. Tudtam, hogy változtatnom kell. Kérdés: Honnan jött a szövegírás? Mivel gyerekkorom óta grafomán voltam, naplót vezettem, verseket, könyv kezdeményeket hoztam létre, ünnepi beszédeket írtam a suliban, rájöttem, hogy írással szeretnék foglalkozni. Rövidesen szembe is jött egy újsághirdetés, amiben egy ismert tévésorozat írókat keresett. Jelentkeztem, és mivel a bemutatkozásom jól sikerült, egy reggel arra ébredtem, hogy az ország egyik legnézettebb szappanoperájának írócsapatában dolgozom. Ekkor kezdtem először azt érezni, hogy végre a helyemen vagyok. Sok éven át, két sikeres sorozatban is dolgozhattam. Kérdés: És aztán mi történt? Válasz: Megismerkedtem a későbbi férjemmel, aki kapott egy munkalehetőséget Németországban és én vele tartottam. Kérdés: Mindent itthon hagytál? Válasz: Igen. A párkapcsolatomban végre boldog voltam, de a munka területén megint nem találtam a helyem. Egy bajor kisvárosba költöztünk, ahol többnyire ipari tevékenységgel foglalkozó cégek voltak, és a nyelvtudásom sem volt tökéletes. Végül beszerzési és logisztikai területen találtam munkát, és ismét az került előtérbe, hogy bár igazából nem szeretem, amit csinálok, de legalább jól keresek. Bele is rázódtam, Münchenben még egy szakmai tanfolyamot is elvégeztem, és már mintha kezdtem volna kiteljesedni, de valahogy mégsem klappolt minden. Ez a német lét, hogy nem fejezhetem ki magam az anyanyelvemen, hogy idegen vagyok, hogy otthon maradtak a barátaim, a megszokott tevékenységeim, valahogy homok volt a gépezetben. Mindeközben szerettünk volna gyereket is, de az, hogy nem a saját közegemben éltem, illetve, hogy a férjem a munkája kapcsán folyton utazott és keveset tudott velem lenni, a családalapítást teljesen háttérbe szorította. Kérdés: Mi mozdított ki ebből titeket? Válasz: Még hátra volt az igazi mélypont, mert ha az ember nincs jól, elkezdenek jönni a betegségek. Először egy pajzsmirigy betegség jelent meg nálam, aztán egy autoimmun vérzékenység, majd – mivel közben már negyven felett jártam - kétszer egymás után elvetéltem. Ekkor már nagyon azt éreztem, hogy nem a megfelelő irányba megy az életünk. Végül leültünk beszélgetni a párommal, és úgy döntöttünk, hazajövünk. Kérdés: És ettől helyrejöttek a dolgok? Válasz: Nem egyből. Eleinte itthon azt hittem az majd jó lesz, ha a logisztikai területet folytatom tovább, de persze nem vált be. Ekkor az autoimmun betegségemmel már olyan szintre jutottam, hogy a hematológiára jártam infúziós szteroidos kezelésekre.  Eljutottam a mélypontra. Ekkor kezdtek jönni a valódi felismerések. Felmondtam a munkahelyemen, és elkezdtem felépíteni a saját vállalkozásom. Belekezdtem egy nagyon szigorú diétába, elkezdtem sportolni, és közben kerestem azokat a módszereket és embereket, akik inspiráltak és segítettek továbblépni. Szerencsére ma már évek óta tünetmentes vagyok, boldog és elégedett életet élek, de ebben nagyon sok önmunka volt. Kérdés: Mit csináltál a diétán és a sporton kívül másképp? Elkezdtem tudatosabb lenni, lecsendíteni az elmém, elengedni az állandó lelkifurdalást, hogy nem igazi nő az, aki nem szül. Azt, hogy a korom miatt vélhetően nem lesz gyerekünk sokáig tartott feldolgozni, de a férjem szeretetteli hozzáállása óriási támogatást jelentett. Elkezdtem tudatosan elfogadni magamat a kudarcaimmal együtt. Ebben a jóga és a rendszeres meditáció is sokat segített. A saját belső korlátozó meggyőződéseimet is újraírtam. Konkrétam írtam egy listát, hogy milyen bántó, negatív gondolati sémák zúgnak a fejemben, és tudatosan átfordítottam ezeket pozitívra. Összeírtam az előnyös tulajdonságaimat és pozitív megerősítéseket csináltam. Közben lefogytam, sportosabb lettem, és ahogy egyre jobban megszerettem magam, a világ is elkezdett megváltozni körülöttem. Elkezdtem egyre sikeresebb lenni a munkámban is. Nagyszerű lehetőségek találtak meg. Végre elhittem, hogy lehetek boldog és elégedett, és ez csakis rajtam múlik. Megtanultam a jelenben élni és elsajátítottam a hálagondolkodást. Rájöttem, hogy amire az energiámat fókuszálom, az növekszik, így a nehézségek, betegségek helyett arra koncentráltam, ami örömet okoz. Elkezdtem hálát érezni a legkisebb dologért is, és egyre klassz dolgok kezdtek bejönni az életembe. Kérdés: Miben láttad még a változást? Amióta megtanultam elfogadni magam, és kiegyensúlyozottabb, derűsebb lettem, a házasságom sokkal boldogabb lett. Visszatértem a szövegíráshoz, és ma már csupa olyan munkám van, ami számomra örömet okoz. Nagyrészt itthonról dolgozom, így magam osztom be az időmet. Lett egy csodaszép kertes otthonunk, sokat utazunk, és nyaranta a hétvégeket a Balatonon töltjük. Eljárok meditációs és jógacsoportba, női körbe. Tudatosan odafigyelek a belső harmóniámra és az egészségemre. Nemrég a jóga és a bringázás mellett úszni is elkezdtem. És ma már nem tudom elképzelni, hogy olyan helyen dolgozzak, ami a saját személyiségemmel nincsen összhangban.

Ettől a videótól ki fogsz készülni: Az Univerzum Mérete - nézd végig ha még nem láttad!

Nem egy tipikus "motivációs videó", de érdemes lehet elgondolkodni a témán.

Egy újabb adag azoknak, akik szeretik ezt a stílust.

Sziasztok! Itt egy motivációs fröccs mára. További szép napot.

Felvezető: Jelen riportsorozatunkban azt keressük, hogy hogyan képes valaki megtalálni a boldogságot a mindennapi életben. (Tamás évekig Értékesítési Menedzserként dolgozott egy nemzetközi multinál Magyarországon, aztán váltott.) Kérdés: A sikeres Értékesítési Menedzseres figurából, hogyan lett Vitorlás és Síoktató? Válasz: Sok összetevője volt annak, hogy én ezt meg tudtam, és meg akartam tenni. Az első és talán a legfontosabb, hogy nekem az életemben már volt egy megélt anyagi értelemben vett zuhanásom, tehát volt tapasztalatom abban, hogy milyen, amikor egyszer csak elzárják a pénzcsapot. Tudtam milyen, mikor egy nagyon magas bevételi forrásból, gyakorlatilag a nullára kerülök. Sokan szerintem egy ilyen váltás kapcsán ezen nem tudnak túllendülni. Ez a félelem meggátolhat embereket a váltásban. Főleg mikor család is van. Nekem akkor se kutyám se macskám nem volt. És volt konkrét kiváltó okom is. Egyrészt nagyon azt éreztem, hogy az értékesítés – amit jó, hogy megtanultam, mert most is profitálok belőle –, nem az én cipőm volt. Nincsen baj evvel a munkakörrel, de valamiért nem nekem volt való. Főleg abban a formában ahogyan ez zajlott. A hatalmas teljesítménykényszer, ahol két helyről „lőttek rám” – ugye volt egy Magyar, és volt egy nemzetközi főnököm is – mindkettő másért szorongatott. Az egyik az árazás kapcsán, a másik az értékesítési darabszám miatt és mindkét kívánalomnak megfelelni nehéz volt. Biztosan van olyan személy, aki egy hasonló helyzetet lazábban tud kezelni, az nyilván megbirkózik egy ilyen feladattal. Én túl lelkis voltam ehhez. Ezen felül volt egy lakáshitelem is, és amikor anno jött a kiugrási lehetőség a végtörlesztéssel, akkor én meg is lovagoltam ezt. Így mindent kifizetve – mert volt valamennyi pénzem – el tudtam kezdeni egy teljesen új életet. De ez után a váltás után is megesett, hogy számolgattam a forintjaimat, hogy ha két paradicsomot még megveszek, akkor vonatjegyre már nem lesz pénzem. Annyira kerestem önmagam és a boldogságot, hogy mindez nem érdekelt. Tudtam, hogy mindezt egy életforma váltással tudom végrehajtani. Előtte száz kiló voltam, sok volt rajtam a zsír, szorongtam és nem éltem teljes életet. Kérdés: És akkor hogyan léptél tovább? Válasz: Volt egy éles kiváltó ok is, ahol meghoztam véglegesen ezt a döntésemet. Mégpedig ez úgy történt, hogy egy besokallási hullám után kivettem három szabadnapot. Csináltam egy hosszú hétvégét. És elmentem a Dunán egyedül körbeevezni a Szentendrei szigetet. Sátor volt nálam, hálózsák, háromszáz forint, szalonna, kenyér meg ilyenek. Három nap alatt megkerültem. Ugye akkor nagyon tele volt a fejem, elegem volt már az előzményektől és ezen pörgettem magam. Két napi evezés után – ami felfele történt – már igencsak kimerültem az egyébként gyönyörű tájon. Eldobtam az evezőt a partnál, hátradőltem az ülésben, felnéztem a repkedő sirályokra, és azt mondtam: Én nem tudok visszamenni az irodába többé. Nekem ezt kell csinálnom. Kinn a szabadban, a természetben. Ennyi. Nem tudtam pontosan, hogy mivel fogok foglalkozni. Annyi hátterem még volt, hogy egy pár éve felkértek, hogy egy vitorláshajón legyek kormányos, mert én már gyerekkorom óta vitorláztam – illetve versenyekre is jártam. Ezt elfogadtam végül, ahonnét jött is a megerősítés, hogy van mit keresnem ezen a területen. Így kézenfekvő lett, hogy vitorlázás a jövő. Aztán 2012 tavaszán lejöttem Balatonföldvárra és onnan már jöttek a lépések. Egyébként meg kellett tanulnom a nagy állandó pörgés után, hogy legyenek üres járataim is. Sokáig küzdöttem evvel. Hónapokig, fél évig tartott, míg lenyugodtam. Találtam egy klubbot, ahol elkezdtem dolgozni, végül pedig önállóan kezdtem szervezni a vitorlás gyerektáborokat. Olyan jól ment a közös hang megtalálása az emberekkel, hogy a végén a környéken mindenki velem akart vitorlázni. A felnőttek is. Kérdés: És mi volt ennek az oka? Válasz: Van bennem egy mély szenvedély a vitorlázás iránt. És ez ragadós. Meg odatettem magam. Az öt napos gyerektáborban a nulláról felhoztam a gyerekeket úgy, hogy az ötödik napon már széllel szemben tudtak menni. Versenyt tudtam nekik rendezni. A motivációm itt az, hogy átadjam a tudásomat. Kérdés: Télen mivel foglalkozol? Válasz: Kerestem a lehetőségeket. A felnőttoktatás kapcsán megismerkedtem valakivel, akinek síiskolája volt és Ő megkérdezte, hogy nincs e kedvem csatlakozni a csapathoz, mert nagyon jól oktatok. Igaz nem volt oktatói tapasztalatom, csak hobbi szintű, de nem ez volt a szempont. Így a téli munka is megoldódott. Betanítottak a feladatra. Aztán ahogy kezdtem lelkileg rendbejönni, lett végül két gyermekem is, akiket nagyon szeretek. A legfontosabb feladatomnak most az önmagamon való munkát tartom, hogy a személyiségemen dolgozzak. Zsigmond Tamás https://www.gosailing.hu/